Szociál - Ne legyél Karen!

Ügyfélszolgálaton dolgozom és követek több, kereskedésben tapasztalt tartalomgyártót is. Van tapasztalatom abban, hányféle ügyfél van, hogyan tudnak kommunikálni és végső soron tudom, melyiküket hogyan kell kezelni.

Van egy bizonyos típus, amelyik speciális bánásmódot igényel. Az úgynevezett Karen típus. Tudod, az a küzépkorú nő, aki úgy érzi, minden jár neki és ha nem nyalod ki a seggét, akkor a feletteseddel akar beszélni, hiába mondod el neki, hogy pontosna ugyanazt fogja végighallgatni a managertől is, amit te elmondtál neki. Ő nem tágít, managert követel, aztán mindkettőtöket befenyít, hogy elvesztettetek egy ügyfelet. Te meg összeteszed a két kezed, hogy nem kell ezzel a ribanccal törődnöd többé. 

Slussz poén, hogy ez sosincs így és mindig visszatér, hogy ugyanezt eljátssza, mintha ez a heti rutinjának alapvető fontosságú eleme lenne. Ugyanúgy megjelenik, ugyanúgy követelőzik, ugyanúgy semmi sem jó neki és már kívülről fújod az egész interakciót.

A létezésüknek mi adunk alapot. Illetve, a szolgáltatást nyújtók, akik megadják nekik, amit akarnak, ha balhéznak. Az a probléma, hogy konkrétan díjazzuk ezt a viselkedést és emgtanítjuk neki, hogy ha kiabál, követelőzik és inzultál minket, akkor megadjuk neki, amit akar. Ezzel ő is ideges és mi is azok leszünk.

Ha előadod a Karent, akkor éppen csak a minimumot kapod tőlem. Mert én nem foglak megdícsérni azért, mert átmész sárkányba hívások során.

Pedig ennek van egy békés formája is.

Íme, hogyan hívj ügyfélszolgálatot:

• - Köszönj és mutatkozz be
• - Mondd el érthetően, de tömören, miért telefonáltál
• - Hallgasd végig a megoldásokat, az opciókat, ne vágj közbe
• - Kérdezd meg kedvesen, ha valami nem tiszta
• - Engedd, hogy a legmegfelelőbb opciót ismertesse veled, s ha megfelel, megoldásra kerül a problémád
• - Ha nem felel meg, kérdezd meg, van-e más lehetőség
• - Ha tényleg ez a legjobb ajánlat, akkor vagy elfogadod, vagy maradsz a jelen szituációban. Nem azért vagyunk a vonal másik végén, mert ki akarunk tolni veled, épp ellenkezőleg.
• - Köszönd meg a segítséget és ha extra cuki szeretnél lenni, kívánj szép napot, vagy kitartást, értékelni fogjuk
• - Várd meg, míg elköszön, ne tedd rá a telefont

Értékelve van a kedvesség, a megértés és minden embernek jár a tisztelet és a béke. Baj, ha ezt el kell magyarázni.

Légy kedves! Ne légy Karen!

Kocsma - Szöszi csajozik

 Az esti műszakok a kedvenceim. Nagyrészt történik valami humoros, vagy érdekes dolog.

Zárójelben megjegyezném, az előző rész főhőse, Sámán bá’ is bent volt egy kávé erejéig. Akartam is neki mondani, milyen jó volt a teaparti a szellemekkel, de fura mód nem állt szóba velem.

Szóval egy idő után megjelent a legjobb barátom is, Sándor, akit hasonlóan költséghatékony leitatni, mint engem. Nagyjából három deci bortól vigyorgunk.

Később érkezett egy szőke srác, akivel egyszer már tökre jól elbeszélgettünk, gondoltam, most is jó beszélgetőpartner lesz.

Tévedtem...

A negyedik korsó sörnél már megjegyezte, hogy olyan jó a fenekem, pedig csak egyszer látta és páromnak van mire büszkének lennie. És innen kezdtem sejteni, hogy ezt a műszakot sem fogom megúszni ép ésszel, így kifejezetten hálás voltam azért a jägerért, amire meghívott. 

Húsz évesen oda jutott a srác, hogy saturészegen, beállva, mint a szög azon sír nekem, hogy mennyire hiányzik az exe, aki a legszebb nő a világon, közben az én arcomra akar puszit adni. Vagy tőlem puszit kapni. Neki mindegy volt, én viszont szívesebben puszilnám meg a borosüveget. Hol a borom!?

Mindez egyébként beleférne egy átlagos műszakba, az viszont már nem, hogy későn álltam le azzal, hogy piát adjak a kezébe.

Kezdte azzal, hogy a teli korsó sörét véletlenül meglökte. Nyilván felém, mert hova máshova?

A korsó feldőlt és az a rengeteg sör végigömlött a borgépen, a kis tálcán lévő mércéken, s a pulton állt meg. Szerencsére a pénztárgépet nem áztatta el.

Én már itt elengedtem, szóval teljesen mindegy volt, hogy megindult a korsó is lefelé. El tudtam volna kapni talán. De az esélytelenek nyugalmával néztem végig, ahogy a földre zúg a korsó és ripityára törik. 

Sándor akkor hahotázott hangosan, amikor a következő korsó sörrel a pultot, s az ott lévő tálcát áztatta el a cukortartókkal együtt. 

Aztán amikor a pohár vizet kapta, már azon paráztam, hogy azt sem lesz képes rendesen kezelni. Végül is igazam lett, mert amikor már csak fél deci volt a korsóban, fogta és szimplán fejjel lefelé fordította, mintha homokóra lenne. Sándort elveszítettük, alig kapott levegőt, a srác pedig megállapította a tikkelő szemem alapján, hogy haragszom rá.

Végül feladta az álmát, hogy puszit adhat, vagy kaphat tőlem, s végre távozott. 

Törött poharak, az átlagnál több mosogatás, meglepően alacsony forgalom, a szokottnál négy centtel több jäger, és Sándornak egy vicces este.

Záróra, viszlát!

Kocsma - Sámán bácsi

 Egy kocsmában sokféle ember megfordul. Ott, ahol én dolgozom, főkent nyugdíjasok iszogatnak békésen. Reggelente megjelennek a munkások, akik meló előtt bedobnak egy fröccsöt(üzemanyag), pálinkát(kőmüves aktimel), vagy egy pofa sört(kávénak), s úgy indulnak útnak. Utánuk érkeznek az idősebbek, akik a haverokkal összeülnek iszogatni és beszélgetni az élet nagy dolgairól, vagy csak a házi húsleves ízvilágáról. Meg nézik az M1-et, ugye Orbán bácsi megvéd a csúnya migráncsoktól, fújsoros, meg ilyenek.

Aztán van a Sámán bá’, aki minden nap bejön kávézni.

Nagyon asztro, nagyon ezo, nagyon szellemgyógy. 

Namost, nem zárkózom el a spirituális dolgok elől, így hallgattam, amit mond. Volt bennem 70 szellem és 30 démon. Oké. Miután kifaggattam, hogy hogyan is tervezi, kipicsázta belőlem őket. Azóta elmondása szerint pár centisről 15 méteres lett az aurám és kivirultam. Okééé.

A tüdőmben van egy góc, amit ő kezelni akar és nem fogok köhögni, illetve a vastagbelemben van fekély. Ahaaa.

Miután ezeket elmondta, nyilván hetekkel később, mint, hogy az egész elkezdődött, közölte, hogy 5000 lesz a szelleműzés és még 5000 a gyógyítás, tehát tartozom neki tíz rugóval. 

Nem is azzal van a baj, hogy nekem erre nincs pénzem, mert van nekem fontosabb dolgom is költözés előtt. Sokkal inkább azzal, hogy ő ezt komolyan is gondolja!

I beg your fckn' pardon!?

Pár órával később főhősünk visszatért, én pedig elmondtam neki a szitut. Ez nem így működik. 

“Mit gondoltál, hogy működik? Köszönöm szépen alapon?”

Azt gondoltam, amit akartam, mivel nem történt felvilágosítás...

Olyan szép gondolatmenetet kanyarítottam a kereskedelemről (ezen egy alkalommal hazsnáltam a diplomámat), hogy öröm volt nézni de mikor oda került a sor, hogy elmagyarázzam neki, merre is van az a melegebb éghajlat és milyen képeslapot kérek onnan, nem volt rá szükség. Értette és tudta is, hogy igazam van, hiába dobálózott olyanokkal hogy "Neked ugyanannyiba került volna megkérdezni, mint nekem elmondani." Alap, hogy a "szolgáltató" közli az árat, s a "vevő" az alapján dönti el, hogy kell-e neki az a termék vagy nem. 

Szóval a végkifejlet az lett, hogy az alapvetően mosolygós sámánunk sértetten távozott, miután megegyeztünk abban, hogy itt fejeztük be, s közölte, hogy visszacsinál mindent, visszaküldi a szellemeimet.

Így hát... várom vissza mind a hetven szellememet és harminc démonomat, aztán mondjuk teapartizunk egyet, ha már ilyen szép számmal összegyűltünk.

Könnyes szemekkel mondok le a Sámán bácsival való magasröptű eszmecserékről is.

Adieu!